Imahét a börtönben
Harmadik alkalommal szervezett imahetet a börtönben Rácz Ervin börtönmissziós lelkipásztor. Négy vendégigehirdető szolgált az alkalmakon, melyen a fogvatartottak feltöltődhettek Isten változást hozó szava hallatán.
Az elmúlt héten, kedden, szerdán és csütörtökön, valamint ezen a héten hétfőn délelőtt kezdődtek az istentiszteletek. Első alkalommal Dobai Zoltán ákosi lelkész a bibliai Manasséról szólt. A barátok és a környezet sokszor le tud vinni a helyes útról, de Isten éppen az olyan „szolgatársaival" tud helyre téríteni, mint a szenvedés, megpróbáltatás, gondok. Bíró Botond kolozsvári teológus is belekóstolt a börtön világába, ő Jézus Nikodémussal való beszélgetését vitte a rabok közé, mert őérettük is küldte Fiát, hogyha hisznek, el ne vesszenek. Nikodémussal egyetemben mi is félelemmel közelítünk Jézushoz, de Ő segít ezt a küzdelmet megvívni. Csütörtökön Szilágyi Balázs Szatmár-Láncos gyülekezetének lelkipásztora az Apostolok Cselekedeteiből a filippi börtönben történt eseményeket vitte közelebb a hallgatósághoz, ahol Pál apostol, annak ellenére, hogy kalodába volt zárva keze-lába, dicsőítette az Urat hálával énekelve neki. Jobb Domokos ombodi lelkész Pál korinthusbelieknek elmondott szavaival bátorított: „Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (2Kor 3,17) Rabok lehetünk a börtön falain kívül is, ugyanígy szabadok is lehetünk a falakon belül is. Ehhez a szabadsághoz az kell, hogy behívjuk az Urat életünkbe.
A rabok minden alkalom végén hangos imában mondhatták el hálájukat és kérésüket Istenhez. Megható volt hallgatni az őszinte bűnbánat szavait és azt, amikor imádkoztak a börtön vezetőségétől a lelkipásztorokig, a betegektől a kinti családtagokig, a rabokon át mindenkiért, aki csak eszükbe jutott. Igazi istentiszteleti közösség volt ez a börtönben is.
A hét himnuszát is személyesen magukénak tekintették, elmondásuk szerint fenn a cellákban is énekelték: "Halld meg, bűnös ember: Jézus szeret, Bűnöd bár nagy tenger: Jézus szeret. Jöjj csak hozzá hittel, Töredelmes szívvel, Nem vet Ő el, hidd el: Jézus szeret!" (Magyar Református Énekeskönyv 418. éneke)
Egyik rab a következő szavakkal köszönte meg az istentiszteleteket: „Minden nap úgy éreztem, hogy abban az órában elfelejtettem azt a helyet, ahol vagyok, a bánatomat, a szomorúságot. Lehetett látni a többiek arcán is a ragyogást, és azt, hogy ittuk az Isten szent Igéjét. Csodálatos volt megtapasztalni és átélni azt, hogy munkálkodik az Úr Lelke mindenki szívében. Tudjuk, Őelőtte nincsenek határok, falak, Ő halkan kopogtat mindannyiunk szívének ajtaján, és vár arra, hogy megnyissuk azt."
Egy másik rab könnyes szemmel, de mosollyal az arcán fordult igehirdetés közben a szolgálókat bekísérő börtönmissziós lelkipásztor felé: „Jajj, de szeretem az ilyet hallgatni!!!" Hallgassuk mi is, de tartsuk is meg!
